Hideg volt, és tél. Egy sötét, és elhagyatott kórház padlóján ébredtem. A vértől átázott ruhám ezüstösen csillant meg a holdfényben. Lassan felültem, majd körülnéztem. Senki nem volt a kórházban. Rideg félelem járt át. Olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Minden egyes szívdobbanásomat éreztem. Éreztem, ahogy a szívem lassan pumpálja a vért az ereimbe. Hirtelen lüktető fejfájást éreztem. Óvatosan feláltam, majd a falnak estem. Odavonszoltam magam az ablakhoz, majd kinéztem rajta. A fák szomorúan hajlongtak odakint a havazásban. Hirtelen egy vérfagyasztó sikoly törte meg a kihalt kórház kísérteties csendjét. A falba kapaszkodva próbáltam eljutni a kórházi szoba ajtajáig. Amikor közelebb értem az ajtóhoz, az lassan, és nyikorogva kinyílt. A félelem szinte megdermesztett. Amikor teljesen kinyílt az ajtó, egy emberszerű sötét alakot láttam. Hátrálni kezdtem. Az alak egyre közelebb jött. Hátat fordítottam, majd lassan leültem a földre. Az alak átkarolta a nyakam, majd egy éles kést tartott oda. Becsuktam a szemem. Éreztem ahogy a penge beleméllyed a bőrőmbe, majd egy éles fájdalom nyilalt a torkomba. Hirtelen felébredtem. A lakásomban voltam. A furcsa hangokra bejött a lakótársam. Miután kiment a szobából, lefeküdtem, és ezen az álmon gondolkodtam. Miután felébredtem, még azután is éreztem a hideg pengét a torkomon. Gyakran álmodom ezt. Még most is érzem azt a félelmet, amit az álmomban éreztem ...
Philipdog
Folytatás: Jövő héten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése